Nyílt levél

Mostani bejelentkezésem sem túl örömteli. Egy nyílt levelet teszek közzé.

A Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének (AICA) Magyar Tagozata, amelynek én is tagja vagyok, tiltakozását fejezi ki az alábbi Nyílt levél formájában azellen, hogy az Oktatási és Kulturális Miniszter 50 millió forinttal támogatja egy magángyűjtemény (KOGART) kortárs művészeti vásárlásait, miközben az összes állami közgyűjtemény kortárs műtárgyvásárlását éves szinten kevesebb, mint 27 millió forinttal dotálja.

A Nyílt levelet alább olvashatja mindenki, és aki egyetért vele, azt kérem blogján vagy más internetes fórumán tegye szintén közzé.

Nyílt levél Hiller István miniszter úrnak

A Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének (AICA) Magyar Tagozata tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium kortárs művészeti gyűjtemény létrehozására három évig, évente maximum ötvenmillió forinttal egy magánalapítványt támogat. A nemzetközi színtéren az arts and business politika felett álló, a művészet és az üzleti világ hatékony és sikeres együttműködését elősegítő forma. Törvényszerűségeit tekintve e két fél kölcsönös érdekeit szem előtt tartó, üzleti alapú viszony. Gyűjteményt természetesen bárki építhet Magyarországon, ha azt a saját pénzéből teszi.
Úgy gondoljuk, hogy a kulturális tárca elsődleges kötelessége a rábízott közpénzből a közgyűjtemények támogatása, nem pedig ezek teljes ellehetetlenítése. Különösen elképesztőnek tartjuk, hogy az OKM 50 millió forinttal támogat egy magánalapítványi gyűjteményt, miközben évente mindössze 27 millió forintot fordít az összes hazai közgyűjtemény kortárs művészeti vásárlására. Az állam a művészetet és műgyűjtést közvetett úton természetesen több csatornán is támogathatja (adókedvezmény, járulék, illeték elengedés, amortizáció, stb.). Anyagilag is hozzájárulhat cégek és magánemberek műtárgyvásárlásaihoz, ha azok közgyűjtemény részére adományozzák az alkotásokat, de közpénzt magánértékek felhalmozásához nem adhat. Egy nem közgyűjteményi státuszú magánalapítvány gyűjteménye magángyűjteménynek számít, amely kincsképző erejénél fogva a tulajdonos vagyonát növeli. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy az állam művészet támogatás címén közpénzből támogassa egy magánszemély vagy magánalapítvány vagyonát gyarapító műgyűjtemény felhalmozását. Úgy gondoljuk, hogy az üzleti világ szereplőinek kultúrpolitikai szereplőkké avatása hosszú távon a kulturális és az üzleti világ szereplőinek megosztásához, nem pedig konstruktív együttműködésükhöz vezet.

Budapest, 2008. március 21.

Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozat

A fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) időközben szintén csatlakozott a levél aláírásához.

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) csatlakozni kíván a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Tagozata Hiller Istvánhoz írt nyílt leveléhez, melyben a szervezet tiltakozik az ellen, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium 50 millió forintnyi közpénz támogatást ad egy magánalapítvány magángyűjteményének fejlesztésére, miközben évente mindössze kevesebb mint 27 millió forintot fordít az összes hazai közgyűjtemény kortárs művészeti vásárlására.

Az OKM a művészet támogatására fordított keretből pályáztatás nélkül, átláthatatlan logikával támogat intézményeket. Természetesen kulcsfontosságú a magyar művészeti szcéna számára az, hogy a minisztérium a hiány pótlására a magántőke mind nagyobb beáramlását elősegítse, de megengedhetetlen, hogy ezt a közintézmények és a közgyűjtemények figyelmen kívül hagyásával teszi. Az FKSE számára kiemelkedően fontos, hogy a fiatal képzőművészek alkotásai olyan közintézményekbe kerüljenek, ahol azok láthatóvá és elérhetővé válnak a szakma és a széles közönség számára egyaránt, így az OKM egyik elsődleges feladatának ezen intézmények vásárlásainak, illetve az üzleti szférával való kapcsolatuk kialakításának támogatását tartja, nem pedig magángyűjtemények gyarapításának finanszírozását.

elöljáróban

Az alábbi írásom egy változata tavaly jelent meg az Új Művészetben. Azért tartom fontosnak ezzel nyitni, mert azt mutatja, hogyan gondolkodom a (kortárs) művészetről.

Bemutatkozás helyett, gyanánt...

(T)rendületlenül

- avagy van művészet a trendeken túl

A kortárs művészettel foglalkozva, annak helyzetét vizsgálva szembetűnő, hogy milyen különbségek vannak a művészek ismertsége, hivatalos elfogadottsága és nemzetközi művészeti fórumokon való megjelenése között. A fiatalabb generáció számára úgy tűnik, sokkal tágabb lehetőségek vannak, sőt ők jobban is alkalmazkodnak az elvárásokhoz, nagyobb bennük a megfelelni akarás, a szereplési vágy - ami persze legtöbbször a hiteles alkotás rovására megy. De még ezek az alkotók is sokszor minden igyekezetük ellenére éppolyan gyorsan eltűnnek a művészeti szcénáról, mint amilyen gyorsasággal és váratlanul felbukkantak ott.

Engem azonban alapvetően nem az ő üstökösszerű sorsuk foglalkoztat, sokkal inkább az, hogy mi a helyzet azokkal a művészekkel és egész művészgenerációkkal, akik időlegesen sem tűntek elő, nem kapva soha kellő figyelmet? Ha egy pillanatra eltekintünk attól, hogy a figyelem megilleti-e a szóban forgó alkotókat, vagy sem, akkor is megállapítható, hogy a középgenerációból kifelé lépdelő, a ma ötvenes-hatvanas éveikben járó művészek zöme számára a művészeti élet perifériáján való lét kortünet.

Ennek okainak elemzésére természetesen egy ilyen terjedelmű írás keretein belül nem lehet vállalkozni, de néhány lényeges problémára szeretnék cikkemben utalni.

A kortárs művészet jelenlegi helyzetéért elsősorban a művészettörténészek és kurátorok okolhatók. A jelenkori művészetben alapvető módszerként kellene a művészettörténészeknek alkalmazniuk az empirikus megfigyelésen alapuló kutatást. Hiszen a trendekkel és „jól bevált” fogalomrendszerekkel leírható teljesítmények és jelenségek mellett, időben és térben paralel módon létező egyéb művészeti folyamatok regisztrálásában csak ennek a munkamódszernek az alkalmazásával lehet valódi eredményeket elérni. Ezt a megközelítésmódot, illetve a művészeti jelenségek vizsgálatát, az eredmények gyakorlati tapasztalatból kiinduló megfogalmazását nagyon fontosnak, és a kortárs művészet vizsgálata szempontjából is az egyetlen, kizárólagosan autentikus módszernek tartom. Mert, ha elfogadjuk, hogy a kortárs művészet is a művészettörténet része, akkor ugyanolyan (tudományos) eszközökkel kell vizsgálnunk, mint a régebbi korok művészetét. Ahogy a régebbi korok művészetének feldolgozása is a meglévő emlékanyagból indul ki, úgy a kortárs művészet megközelítésének alapja is a jelenségek (kiállítások, (élet)művek, műcsoportok stb.) szakszerű leírása, dokumentálása. Sajnos a művészettörténészek nagy része éppen fordított módszerrel dolgozik, előzetesen (általa vagy a nemzetközi színtéren látott követelmények szerint) kialakított koncepció alapján állít fel téziseket, határoz meg jelenségeket, ezekhez válogatva utólag a műveket.

Lássuk, milyen veszélyekhez vezet, ha előre meghatározott művészeti elvárásokkal közelítünk a kortárs illetve jelenkori művészet felé, és ilyen szempontok szerint válogatunk ki bizonyos alkotókat, műveket?

Tény, hogy minden művészgenerációnak és korszaknak voltak és vannak ügyeletes üdvöskéi, akiket valamilyen oknál fogva a többiek (f)elé emelnek, hol a magyar művészet nemzetközi reprezentációjának céljára, hol az aktuális politikai éra kultúrpolitikájának propagálására. A közelmúlt történelmében ennek egyik legjellemzőbb és legszélsőségesebb példája a szocreálnak nevezett, az 1950-es években mesterségesen kialakított „művészeti irányzat”. A magyar művészet történetében ebben az időszakban jutott a legdiktatórikusabban érvényre a hivatal művészet-eszménye, ezzel évtizedekre megbénítva a szabad művészi gondolatok és alkotások közönség elé kerülését. A diktatórikus, bürokrata művészet kötelezővé tételével egy természetes művészeti folyamat szakadt meg, s így az egyetemes művészettörténet nagy vesztesége is, hogy az 1947-ben még egzisztáló progresszív magyar művészeti élet hosszú időre illegalitásba kényszerült.

Hasonló jelenségnek érzem korunkban a „nemzetközi trendek” által megfogalmazott igényekhez való igazodást. A korszerűség jegyében történik mindez, de nem mindig a trendekhez való kapcsolódás a korszerűség záloga. Lehet egy művész mindig aktuális, sőt az autentikus művészeti teljesítményeknek nem kell semmiféle divathoz igazodni. A nemzetközi művészeti divatirányzathoz való csatlakozás igyekezetéből születő művészet elveiben szinte semmiben sem különbözik a szocreáltól. Hiszen itt is és ott is – sokszor meggyőződés nélküli – divathoz tartozás érdekében uniformizálódik a művészeti teljesítmény.

De a művészet nem uniformis, amit bárki magára húzhat, és ezáltal csatlakozik az azonosan gondolkodók, illetve alkotók táborához. Ugyanis a művészet éppen az önálló egyéniségek egyedi és eredeti gondolatai, alkotásai révén gyarapodik. A művészet, bár nem tanulható, mégis vannak alapvető mesterségbeli fogások, amelyeket el kell sajátítani, és csiszolgatni kell az egész alkotói folyamat során. Ezeknek az alapvető hiányosságaiban látok sok buktatót, a hazai szinten „kiemelt” művészek esetében. Mert az új médiumoknál ugyanúgy meg kell(ene) tanulni bánni az eszközzel, mint a ceruzával vagy a festékkel. Ezekben a műfajokban is lehet maradandót létrehozni, de a legtöbb hazai alkotó csak a felszínen ragadja meg a technikát, nem mélyed el eléggé benne, és sokszor ez tükröződik az elkészült művekben. Ezért nem lehetnek autentikusak, időtállóak.

A művészet piaci (hát)tere szintén sok kérdésre magyarázatot adhat. Egyrészt napjainkban az újabb műfajok és technikák (pl. az installáció, a videó, a komputer) megjelenésével (és mára már leáldozásával) a hagyományos táblakép műfaja egy időre háttérbe szorult, de ezek az újszerű médiumok a művészeti piacon nem tudták pótolni a hazavihető és „kézzel fogható” értékeket képviselő festményeket, grafikákat, szobrokat. Ugyanis az a gyűjtő, aki a már bevált és „kipróbált” régi műalkotásokkal szemben a kortárs művek gyűjtésére szánja rá magát (és pénzét), az általában nem szívesen áldoz installációra vagy printekre. Ugyanis nem tekintik jó befektetésnek. Tehát a művészet és a pénz egyik (alapvető) találkozási pontja a befektetés, a műpiac, amelynek valószínűleg hatása van arra, hogy manapság egyre többen térnek vissza a hagyományos festészeti eljárásokhoz, és a közkedvelt (nemzetközi szinten is mindjobban előtérbe nyomuló) ’fotórealista’ ábrázoláshoz.

Az áruvá váló művészet, a „siker, pénz, csillogás” illúziójával kecsegtetve tehát ily módon visszahat a művészeti trendek alakulására.

Ugyanakkor a művészet fogyasztási cikké való lealacsonyítása, a valóságshow-k és reklámok áradatában megedződött fogyasztói társadalom igényei illetve igénytelensége következtében gazdag táptalajt nyújt az áruházi giccsfestők „felvirágzásának” is, akik méterre adják a naplementét.

A kortárs művészet válságjelenségeiként a művészet elüzletiesedése következtében, és a média által diktált közízlés kiszolgálására irányuló szándék nyomán az invenció hiányáról tanúskodó művek sokasága születik. Ebben a média-dömpingben sokszor háttérbe szorulnak, illetve avatatlanok számára szinte felismerhetetlenné válnak a valódi művészeti értéket képviselő művek, illetve művészeti események. Pedig akadnak ilyenek, de ezeket többnyire nem az eladásra gyártott művek, vagy a nemzetközi trendekhez való csatlakozás jegyében született kurátori felhívásokra létrejött tárlatok alkotásai között kell keresni. Végeredményben mindkét csoport gyökerei megegyeznek: az anyagi illetve a pillanatnyi érvényesülés reménye hívta életre őket.

A nemzetközi trendekhez való csatlakozás illúzióját kínáló kurátori felhívások, és kiállítási válogatások mentén kibontakozó művészetkép éppolyan mesterséges és hamis, mint a show-k világa. A trend követése által a világhírnévben reménykedő művészek sztárolása éppoly pillanatnyi és múlandó, mint a valóság-show-k által kitermelt „sztárok” népszerűsége.

Aki nem kerül bele egy csoportba, akit nem küldenek ki, hogy képviselje hazánkat nemzetközi kiállításokon, az elveszettnek, sikertelennek érzi magát a művészeti életben.

Kíváncsi lennék, hogy a hazai kortárs művészek közül, ki kivel szeretne egy „társaságba” tartozni? És vajon hányan választanák a csoportosításoktól mentes, demokratikus művészeti mellérendeltség biztonságos közegét, ahol nem kívülálló kurátorok, galériások, műgyűjtők döntenek a fölsőbb kasztba való lépés esélyéről, csupán a művészeti teljesítmények határozzák meg egy-egy alkotó helyzetét, „rangját”.

Azon már végképp alig gondolkozik valaki, hogy vajon mi zajlik le legbelül? Hogyan számolnak el a számítógép előtt görnyedő, kész szoftverekkel műveket komponáló alkotók a mesterséggel, az alkotói invencióval, és egyáltalán a művészettel szemben? Mert mit ér a pillanatnyi hírnév, ha holnap már arra sem emlékszik senki, hogy élt egyáltalán ilyen néven valaki? Érdemes-e a múlékony „sikerrel” (ha ugyan siker az, hogy többé-kevésbé felvállalható alkotásokkal ott vagyunk egy-egy csoportos kiállításon, mint Kiválasztottak) áltatni magunkat, miközben folyamatos elégedetlenséget érzünk a megvalósulatlan, ki nem mondott, meg nem festett, ki nem faragott, le nem rajzolt, álmunkban (és néha ébren is) előtörő gondolatok, gesztusok, színek, formák, kompozíciós vagy technikai megoldások miatt? (Bár azt gondolom, hogy akik ily módon gondolkodva felmérik az előbb vázolt helyzet veszélyét, azok eleve nem is jutnak el odáig, hogy ezek a kétségek felmerülhessenek bennük.)

A siker kétélű fegyver – egyrészt elbizakodottá tehet, másrészt a hiánya elkeserítheti az alkotókat.

A média által naponta sulykolt illuzórikus, sikerorientált világában sajnos túl sokan bolyonganak a trendek útvesztőiben.

Természetesen vannak és mindig is voltak, akik mindezzel mit sem törődve járják, járták útjukat, és teszik, tették az egyetlen (számomra is) autentikus dolgot, amit művész tehet: alkotnak, alkottak. Nem tetszeni akarásból, nem a pillanatnyi siker elérése érdekében, hanem azért mert valami belső hit, meggyőződés vezeti, vezette őket. Valami, amit úgy nevezhetünk, hogy művészi lét. Ahogy Gulácsy Lajos fogalmazott: „A művészet nem pálya – ez élet.” Művészként tehát nem karriert kell építeni, hanem az életet élni – és a nagy egészhez, a művészethez hozzátenni valamit, amit vállalni tudunk és akarunk, amivel többek leszünk mi is, és amitől teljesebbé válik ébren átélt és álmodott világunk.

Egy biztos, ha más nem is, de az idő Nekik, a (t)rendületlenül alkotó művészeknek dolgozik.

első jel

Na, én is itt vagyok. Most elkezdem a blogot írni. Majd meglátjuk, hogy milyen gyakran lesz rá időm. Egyelőre idemellékelek egy jegyzéket, hogy hol olvashattok tőlem írásokat. Addigis, amíg a konkrét szövegek itt meg nem jelennek, ebből lehet tájékozódni, esetleg válogatni...:)

Könyvek

Az örök kívülálló. Bene Géza festőművész (1900-1960), Új Művészet Kiadó, 2001.

Magyar művészet 1919-2000, in: A Dunánál. Magyarok a 20. században, Magyar Kódex, Kossuth Kiadó, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001.

Archeográfia – Bátai Sándor kismonográfiája – Magyar Műhely Kiadó, 2003.

Magányos lovas – Jánossy Ferenc festőművész 1926-1983 – in: Firinc, Kortárs Kiadó, 2004.

A zűrzavar logikája – A káosz és rend dialektikája Borgó művészetében – Kortárs magyar képzőművészek 3., B-Humanitas Kiadó, Budapest, 2005.

Marszüasz. Gaál József művészete, Arcus Kiadó, Vác, 2005.

Tisztáscsöndek és írásneszek – Molnár Péter kismonográfia – Magyar Műhely Kiadó, 2005.

Baksai József (kismonográfia), Globe Print, Budapest, 2007.

Katalógusok

Nagy B. István katalógus (Előszó, szerkesztés), 1994.

Ösvények, tisztások – Molnár Péter retrospektív kiállítása – Városi Művészeti Múzeum, Győr – Katalógus (Tanulmány, szerkesztés), 1999.

HÁT-TÉR – A Közép-Európa Fényműhely és vendégei kiállítása – Szigetvár, Vár-Dzsámi, Vigadó – 2001. június 28 – július 20. – Katalógus (Előszó)

A képírás írásképe. A betű és a szöveg képzőművészeti aspektusairól – Katalógus a Képírás című tárlathoz – Szigetvár, Sóház 2001. június 28-30. (Tanulmány, szerkesztés)

Objektív absztrakció. Hübel Péter ColorVíziói – Katalógus (Előszó) – Duna Galéria, 2002. július 24 – augusztus 11.

Archaikus álmok. Közelkép Molnár Péterről – XVIII. Országos Akvarell Biennále – Eger, 2002 – Katalógus (Tanulmány)

Az időtlenség múlékony médiuma, avagy a papír ideje – II. Országos Papírművészeti Triennále – Kaposvár, 2002 – Katalógus (Tanulmány)

A harmónia dialektikája – Milena ZeVu legújabb művei – ZeVu Galéria – Bp., 2002. – Katalógus (Tanulmány)

Beszállás! Indul a szocialista szellem-vasút. Az ötvenes évek realista festészetének néhány változata – Örökölt realizmus kiállítás – 2002-2003. (Tanulmány)

Színkonstrukciók és álomvalóságok – Túry Mária festészete, Körmendi Galéria, 2003.

Fénnyel festett árnyék – Somorjai Kiss Tibor, Bp. Dorottya Galéria, 2003.

Titokmetaforák és időtöredékek. Lírai archaizálás a kortárs magyar festészetben – A töredék metaforái kiállítás – 2003. december 18 – 2004. január 11., Vigadó Galéria, Budapest (Tanulmány, szerkesztés)

Fuvallat-képek, titok-szövedékek. Kókay Krisztina grafikái és textilképei – Katalógus, Budapest, 2003. (Tanulmány)

A látszat ellen(ére). A kollázs és műfaji kapcsolatai az 1960-70-es években. Kollázstörténeti kiállítás, Városi Művészeti Múzeum, Győr – Katalógus, 2004.

A 22-es csapdája. Avagy a tradíció és az újítás dialektikája a XXII. Miskolci Grafikai Biennálén, katalógustanulmány, 2004.

Bikácsi Daniela: Vízoszlopok – Klimó Károly: 1944 – Pál Csaba: Hármas tükör – Valkó László: Triptichon, Áldozat – Engesztelés. Kortárs képzőművészeti kiállítás, katalógus, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Budapest, 2005., 10., 40., 52., 66.

Festett költészet. Iványi Katalin művészete – életmű-katalógus bevezető tanulmány – Budapest, 2005.

A realizmus színterei. ÉS-tárlat 2005 – katalógus bevezető – Galéria 13, Budapest, 2005.

Pápai Miklós: Az ember tragédiája, 2003-2004, kollázs-sorozat – A Grafika mesterei Nemzetközi Grafikai Biennále, katalógus, Győr, 2005.

Deák-gyűjtemény katalógus, Székesfehérvár – Bene Géza és Ámos Imre szócikk és képleírások, 2005.

Folyam – Víz, Miskolci Galéria 2005. október 26-november 24., Műtárgylista részletes műleírásokkal, katalógus számokkal

Túlélési gyakorlat. Lossonczy Tamás művészeti stratégiája az ötvenes években. in: Tanulmányok Lossonczy Tamás művészetéről, szerk: Andrási Gábor – Pataki Gábor, Műcsarnok – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2006., 41-49.

Titokmetaforák. Vojnich Erzsébet tárlata, KÉKA Galéria, katalógus, 2006., 2.

Álomvalóságok. Bikácsi Daniela kiállítása, KÉKA Galéria, katalógus, 2006., 4.

Csöndfény. Krajcsovics Éva tárlata, KÉKA Galéria, katalógus, 2006., 6.

Votum profanum. Velekei József Lajos kiállítása, katalógustanulmány – Szentendre, Skanzen, 2007.

Az emlékezés útján. Az 1956-os forradalom 50-ik évfordulóján rendezett országos tárlat, katalógus, MKISz, Budapest, 2007. 308-326.

Morphologie der bildenden Kunst. Die Morph Gruppe / Morphology in the Arts. The Morph Group, a Morf csoport kiállítása, katalógustanulmány (német, angol) – Berlin, Haus Ungarn, 2007.

Tükör-képek. Makó Judit Emlék-képek. Mózes Katalin Utó-képek. Rajnai Moni, Aulich Art Galéria, leporello, 2007.

Multiplikatív individualitás. 100 grafika – 100 kortárs képzőművész. Katalógus bevezető a 100 éves grafikaoktatás alkalmából rendezett kiállításhoz a Barcsay-teremben, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2007.

Befejezetlen teljesség. Kiss Zoltán kiállítása, katalógus bevezető, KAS Galéria, 2007.

Fénnyel festett idő. Krajcsovics Éva festészete, katalógus tanulmány és szerkesztés in: Krajcsovics Éva, Paletta sorozat, T-Art Alapítvány, Bp. 2008.

MONOMENTUMOK. Sárkány Győző maszk- és monolit-sorozatai, katalógus tanulmány és szerkesztés, Budapest, 2008.

Tanulmányok, cikkek:

1993

Hiányzik egy nagy közös élmény (Tájképfestészeti Biennále, Hatvan) in: Heves megyei Hírlap 1993. február 3.

1995

A modern művészetért Dunaújvárosban in: Sansz 1995. December, 13.

Nagy B. István: El Greco tanulmány VIII. (A türkiz gyermek) in: Árgus 1996. július-augusztus, 71.)

1996

A semmi egében. Emlékezés Hajas Tiborra in: Balkon 1996. december, 4-12.

1997

Czumpf Imre emlékkiállítása in: Új Művészet 1997/1-2., 65.

Ladányi Imre kiállítása in: Új Művészet 1997/3., 53-54.

Keszler Johanna emlékkiállítása in: Művészet és barátai 1997. március-április, 11.

Huzalszobrok és dobozképek. Ujházi Péter és Várnagy Ildikó kiállítása in: Új Művészet 1997. Nyár, 59.

A No 1 csoport in: Balkon 1997/7-8-9., 36-37.

Vitatkozik-e a tanítvány és a mester? Gondolatok a Képzőművészeti Főiskola festő szakának diplomakiállítása kapcsán in: Új Művészet 1997/10-11., 28-30.

1998

Konstruktív formák és archaikus álmok. A XXIX. győri Nemzetközi Művésztelep kiállítása in: Új Művészet 1998/1-2., 39.

RejtÉKek – A Kozma-ösztöndíjasok öltözékbemutató előadása in: Művészeti Ösztöndíjasok Fesztiválja (1998. március 19-29.) Fesztiválújság, 9.

A magyar piktúra Kaffka Margitja. Járitz Józsa emlékkiállítása in: Új Művészet 1998/5., 36.

Oszlopok. A Magyar Vízfestők Társaságának kiállítása in: Új Művészet 1998/6., 33-34.

Írásneszek. Molnár Péter új művei in: Új Művészet 1998/8., 28-29.

Szarka Csilla in: Előfutár I. évf. 1. Szám, 1998. Nyár, 169-170.

Szeivolt Katalin in: Előfutár I. évf. 1. Szám, 1998. Nyár, 171-173.

Szalkai Károly in: Előfutár I. évf. 1. Szám, 1998. Nyár, 174-175.

A hagyományteremtés felelőssége. A XVI. Egri akvarell biennále in: Új Művészet 1998/10, 17-21.

Vízben oldott világ. Kalamár Anita, Pápai Miklós és Szarka Csilla képei in: Új Művészet 1998/10., 35-36.

Transzcendens terek. Nagy B. István képei a szolnoki zsinagógában in: Új Művészet 1998/11, 42-43.

Bene Géza művészi pályája kiállításai tükrében, kapcsolata a KUT-tal in: Merítés a KUT-ból I. – Bene Géza (1900-1960) festőművész emlékkiállítása – Haas Galéria – Katalógus, 1998.

1999

Ben(n)e a KUT-ban. Bene Géza emlékkiállítása in: Új Művészet 1999/3., 18-19.

„Nem műkritikus, apologéta vagyok” Beszélgetés Frank János művészettörténésszel in: Új Művészet 1999/4., 36-38.

Bene Géza festészeti korszakai in: Tájak, alakok – Bene Géza emlékkiállítása – Szinyei Szalon – Leporelló, 1999.

Múlt – jelen – jövő. A székesfehérvári kortárs művészeti gyűjtemény in: Új Művészet 1999/7., 8-10.

Forrásban. A képzőművészet és az irodalom találkozása Kecskeméten in: Új Művészet 1999/7., 38-39.

Festett korrajz. Futásfalvi Márton Piroska emlékkiállítása in: Új Művészet 1999/8., 8-12.

Ösvények, tisztások, írásneszek. Molnár Péter művészetéről in: Art Limes 1999/1, 55-59.

Egy különös lovag Pannóniában. Martyn Ferenc centenárium in: Új Művészet 1999/11., 23-26.

A végletek harmóniája. Karakas András grafikái in: Új Művészet 1999/12., 41.

2000

Betű (helyzet)kép? A II. Festészeti Triennále Szekszárdon in: Új Művészet 2000/2., 14-15.

Táltosok, ördögök és vakolt betűk. Kovács László egri tárlata in: Új Művészet 2000/3., 42-43.

A töredék metaforái. Lírai archaizmus a kortárs magyar festészetben in: Új Művészet 2000/5., 6-11.

Gyűjtemény. Pápai Miklós kiállítása in: Új Művészet 2000/5., 38.

Árnyék a sötétben. A fény metafizikája Somorjai Kiss Tibor litográfiáin in: Új Művészet 2000/8., 19-22.

A jövő transzparens üzenetei. A Kozma Lajos-ösztöndíjasok kiállítása in: Magyar Iparművészet 2000/3., 60-62.

Menet közben. Az Iparművészeti Múzeum Úti-kárpitok című kiállítása in: Új Művészet 2000/11., 36-39.

2001

Körképek. A Magyar Festők Társaságának kiállítása in: Új Művészet 2001/1., 45.

Leletmentés computerrel. Kováts Borbála Integrált terület című kiállítása in: Új Művészet 2001/2., 43.

Kárpiton innen és túl. Ferenczy Noémi és követői a szentendrei MűvészetMalomban in: Új Művészet 2001/3.,

TÓLIG Kortárs grafikai kiállítás a Dorottya Galériában in: Új Művészet 2001/4.,

Casanova kinyitotta az ablakot Ujházi Péter születésnapi könyve in: Új Művészet 2001/5.

Kárpit, üveg, vagy amit akartok? A Kozma Lajos Kézműves-iparművészeti ösztöndíjasok kiállítása in: Magyar Iparművészet 2001/2.

Organikus objektek Pinviczki Judit kiállítása kapcsán in: Új Művészet 2001/6

Fotó-festmények és festett fotók. Adorján Attila, Gábor Eszter, Gyémánt László és Molnár László József kiállítása in: Új Művészet 2001/7., 38-39.

Leletek a jövőből. Paizs László harminchárom éve tárlaton és könyvben in: Új Művészet 2001/8., 12-14. és 52. angol: 53.

Hát-tér. A Közép-Európa Fényműhely kiállítása in: Új Művészet 2001/8.,

Teknősök Velencében – Turtles in Venice. A 49. Velencei Biennále teknős-perspektívából in: Új Művészet 2001/9., 39-41.

Álom-metaforák. Gyémánt László akt-képei in: Új Művészet 2001/9., 43.

A grafika metamorfózisa. ÉS Tárlat a Vízivárosban in: Új Művészet 2001/11., 32-33.

A festészet archaikus kódjai. Bátai Sándor kiállítása in: Élet és Irodalom 2001. október 26., 26.

Csendélet hattyúval. El Kazovszkij kiállítása in: Élet és Irodalom 2001. november 9., 24.

A grafit filozófiája. Nikos Baikas kiállítása Iraklionban in: Új Művészet 2001/12., 41.

A Megismerés arcai. Gaál József tárlata in: Élet és Irodalom 2001. december 7., 24.

A hangtalan magány festője. Kolozsváry Marianna Román György monográfiájáról in: Műhely 2001/6.

Az idő metamorfózisa. Adalékok a kortárs magyar képzőművészet lírai archaikus von(atkoz)ásaihoz in: Art Limes 2001/1.

2002

A lét ikonja. Szabó Ákos festménye in: Mesterecsetek kiállítás, Vigadó Galéria, 2002. január 10 – 27. – Katalógus

Holdak, házak, utak és tisztások (Molnár Péter és a tao) in: Műértő 2002. január, 2.

A hétköznapok metafizikája. Sóváradi Valéria Tereptárgyak című tárlata in: Új Művészet 2002/1., 30-31.

Organikus szövedékek. Olajos György kiállítása in: Élet és Irodalom 2002. január 4., 30.

A látszat (néha) csal. Adorján Attila tárlata in: Új Művészet 2002/2., 20-21.

A lemez harmadik oldala. CD-kiállítás in: Új Művészet 2002/2., 28-29.

Gömbképek és fényobjektek. Urbán György kiállítás kapcsán in: Új Művészet 2002/2., 32-33.

Natura morte – pittura morte? in: Élet és Irodalom 2002. február 8., 26.

A megbékélés stációi. in: Élet és Irodalom 2002. február 15., 26.

A mítosz logikája. Püspöky István Monotypia című kiállítása in: Élet és Irodalom 2002. február 22. , 28.

Organikus mechanizmusok. Olajos György számítógépes grafikái in: Új Művészet 2002/3., 34-35.

Pop art – jazz art. Gyémánt László Ritmus és harmónia című tárlata in: Új Művészet 2002/3., 18-19.

Horror vacui. Borgó Maya című kiállítása in: Élet és Irodalom 2002. március 8., 26.

Az élet és a lét képei. Földi Péter Kondásnővérek éneke című kiállítása in: Élet és Irodalom 2002. március 29., 26.

A Jó, a Rossz és a Giccs. Pierre & Gilles kiállítása a bécsi KunstHausban in: Új Művészet 2002/4., 15-16.

Sok lúd disznót győz. Tabu. Művészet és erotika című kiállítás a Vigadó galériában in: Élet és Irodalom 2002. április 12., 26.

A végtelen pillanat. M. Novák András művei in: Új Művészet 2002/5., 12-15.

Dialógusok. Jutta Obenhuber és Lucie Beppler tárlata in: Új Művészet 2002/5., 44-45.

Kétkezes. Chilf Mária videóinstallációi és akvarelljei in: Élet és Irodalom 2002. május 3., 26.

Kő, papír, olló. Gerle Margit tárlata in: Élet és Irodalom 2002. május 10., 26.

Dobozoljunk! Gerardo Rueda kiállítása a Szépművészeti Múzeumban in: Élet és Irodalom 2002. május 31., 26.

Szembefordított tükrök. Yayoi Kusama retrospektív kiállítása a bécsi Kunsthalléban in: Új Művészet 2002/6., 4-7.

Természetes tér-hódítás. Organikus terek és formák című kiállítás in: Élet és Irodalom 2002. június 28., 27.

Következetes költészet. Kurt Schwitters bécsi kiállítása in: Új Művészet 2002/7., 20-22.

A Cobra (fehér) hollója. Corneille kiállítása a Szépművészeti Múzeumban in: Élet és Irodalom 2002. július 5., 26.

Szellem a palackból. Gelencsér János grafikáihoz in: Élet és Irodalom 2002. július 19., 3.

Kéz-terek és arc-mezők. Valkó László műveihez in: Élet és Irodalom 2002. augusztus 2., 3.

Névsor(s)olvasás. Az újraértelmezett negyvenes évek elfeledett művészei az Ernst Múzeumban in: Új Művészet 2002/8., 16-18.

Útközben. Bács Emese grafikáiról in: Élet és Irodalom 2002. augusztus 16., 8.

Töredék idők – időtöredékek. Lévay Jenő harmonogramjairól in: Élet és Irodalom 2002. szeptember 6., 5.

Transzparens művek transzcendens térben. A XVIII. Országos Akvarell Biennále Egerben in: Új Művészet 2002/10., 13-15.

A jövő ősképei. Radosza Attila tárlata in: Élet és Irodalom 2002. október 11., 26.

Arcmások és más arcok. Kovács Péter Arckereső című kiállítása in: Új Művészet 2002/11., 41.

A természet kultikus jelei. Borza Teréz kiállítása in: Élet és Irodalom 2002. november 15., 26.

Roncsolt organizmusok. A penész esztétikája Kovács Péter művein in: Élet és Irodalom 2002. november 22., 4.

Ariadné fonala. Kováts Albert rajzai in: Élet és Irodalom 2002. november 29., 11.

A dekorativitás metafizikája. 100 éve született Ecsődi Ákos in: Új Művészet 2002/12., 30-31.

A papír ideje – Kaposvárról mérve. II. Országos Papírművészeti Triennále in: Új Balaton 2002. december

Türelem, üvegek, csend és élet. Somorjai Kis Tibor új litográfiái in: Élet és Irodalom 2002. december 8., 26.

2003

A természet képekben. Kádár György művészetének három évtizede in: Új Művészet 2003/1., 36.

A festészet ősmintái. Bátai Sándor kiállítása in: Élet és Irodalom 2003. január 4., 26.

A művészet ereje. Olajos György kiállítása in: Élet és Irodalom 2003. január 24., 26.

Maszkban álarc nélkül. Szerep és identitás Gaál József művészetében in: Új Művészet 2003/2., 22-25.

A festő ír, olvas, beszél. Eduardo Arroyo kiállítása in: Élet és Irodalom 2003. február 14., 30.

Időtlen ikonok. Gaál József Gnome II. kiállítása in: Élet és Irodalom 2003. február 28., 30.

Emlék-képek. Krajcsovics Éva kiállítása in: Új Művészet 2003/3., 40.

Részlet(esen) az egészről. Kováts Borbála kiállítása in: Élet és Irodalom 2003. március 7., 30.

Nulla dies sine linea. A rajzról – négy fiatal művész munkái kapcsán in: Élet és Irodalom 2003. március 14., 3.

Titkosírás. Fábián Noémi új művei in: Új Művészet 2003/4., 41.

Távlatok tárlata. IV. ÉS tárlat in: Élet és Irodalom 2003. április 4., 5.

Európából jöttünk. Magyar művészeti kiállítás a bécsi Harrach palotában in: Élet és Irodalom 2003. április 11., 26.

Idétlen idolok. Gaál József munkáihoz in: Élet és Irodalom 2003. április 18., 14.

Valóság és illúzió. A Csárdáskirály című kiállítás Miskolcon in: Élet és Irodalom 2003. április 25., 26.

Szocreál, avagy a bürokratikus művészet diszkrét bája in: Unit 2003. Április

Léleklabirintusok. Vásárhelyi Antal Belső architektúra sorozata in: Új Művészet 2003/5., 26-27.

Emlékművek az időnek. Szalkai Károly kiállítása in: Élet és Irodalom 2003. május 2., 26.

Jövőnk záloga. Baksai József Gyermekjátékok című sorozatáról in: Élet és Irodalom 2003. május 9., 9.

Színek metszésében. Túry Mária emlékkiállítása in: Élet és Irodalom 2003. május 16., 27.

Beszavazás a Paradicsomba. A Csárdáskirályok című kiállítás Miskolcon in: Új Művészet 2003/6., 18-20.

A reneszánsz reneszánsza. in: Élet és Irodalom 2003. június 6., 26.

Fénnyel festett árnyék. Somorjai Kiss Tibor legújabb litográfiái in: Kortárs 2003/7.

Bebábozódott szellemesség, avagy a humor hernyója. A groteszk művészet 130 éve in: Új Művészet 2003/7., 18-19.

Tükörbarázdák. A Hidegtű című kiállítás in: Élet és Irodalom 2003. július 4., 25.

Mégis minek a krémje? in: Élet és Irodalom 2003. július 18., 26.

Textilek térben és időben in: Élet és Irodalom 2003. július 25., 28.

Töredékmetaforák. Lírai archaizálás a kortárs festészetben in: Unit 2003. Augusztus

Feketén-fehéren. Borgó rajzairól in: Élet és Irodalom 2003. augusztus 1., 9.

Társasutazás a Montparnasse-ra in: Élet és Irodalom 2003. augusztus 15., 26.

Biomorfózis. Gerle Margit rajzairól in: Élet és Irodalom 2003. augusztus 29., 3.

Tájcsapdák. Zsemlye Ildikó és Olajos György közös tárlata in: Műértő 2003/9., 7.

Művészátjáró. Az I. Textilművészeti Triennále Szombathelyen in: Új Művészet 2003/9.

A pincéből a titkok kertjébe. Más hangok, más szobák című kiállítás in: Élet és Irodalom 2003. szeptember 5., 26.

Átváltozások kora. Az I. Esztergomi Művésztelep tárlata in: Élet és Irodalom 2003. szeptember 12., 26.

Jelkép(m)ezők. Stefanovits Péter vizuális naplójából in: Élet és Irodalom 2003. szeptember 19., 13.

Színkonstrukciók és álomvalóságok. Túry Mária festészete in: Új Művészet 2003/10., 22-23.

Velencei anzix. Benyomások az 50. Velencei Biennále kapcsán in: Unit 2003. Október

Reformerek (re)habilitációja. Könyvkritika in: Műértő 2003/10., 5.

Mágikus zárványok. Kovács László kiállítása in: Élet és Irodalom 2003. október 3., 28.

A rend lelke. Győrffy Sándor grafikái in: Élet és Irodalom 2003. október 10., 3.

Kötéltánc jelenidőben. Gerlóczy Sári rajzai elé in: Élet és Irodalom 2003. október 24., 3.

Kenyéráldozat. Csurka Eszter akciója in: Élet és Irodalom 2003. október 31., 26.

Az idő terében. Turcsány Villő kiállítása in: Élet és Irodalom 2003. november 28., 26.

A pénznek nincs szaga – Akkor mi az, ami bűzlik? A művészet és a pénz kapcsolatáról in: Unit 2003. November

Gyűrött emlékművek. Valkó László grafikai tárlata in: Élet és Irodalom 2003. december 12., 26.

Egészséges erotika – beteges pornográfia. Mi az e(ro)tikus a képzőművészetben in: Unit 2003. December

Egy arisztokrata csavargó korképe. Mednyánszky László kiállítás a MNG-ban in: Élet és Irodalom 2003. december 19., 24.

2004

Rituális utazás a megismerés felé. A maszk Gaál József művészetében in: Napút 2004/1., 49-51.

Apokrif dokumentumok. M. Novák András képeiről in: Élet és Irodalom 2004. január 23., 12.

DINAMIKONOK. HAász Ágnes kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. február 20., 29.

Pályaudvari költészet. A Monet és barátai kiállítás a Szépművészeti Múzeumban in: Élet és Irodalom 2004. február 27., 30.

„Szubjektivista festő vagyok” Jánossy Ferenc festett vallomásai in: Új Művészet 2004./3., 32-34.

Álarc nélküli maszkok. A maszk szerepe a képzőművészetben in: UNIT 2004. Február, 20.

Semmi (a) ké(p)pen. Ásztai Csaba kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. március 5., 31.

Transzparens tónusok. Iványi Katalin grafikáiról in: Élet és Irodalom 2004. március 19., 14.

A papír értéke, értékpapír-e? Papírművészeti kiállítás in: Élet és Irodalom 2004. április 16., 26.

Kertek alatt a művészet. Kertművészet – művészet a kertben vagy kert a művészetben? in: UNIT 2004. Április., 19.

Jó reggelt, Magyarország! Az Elhallgatott Holocaust a Műcsarnokban in: Élet és Irodalom 2004. április 23., 29.

Térfélcsere, avagy a Birodalom visszavág. Az Áttörés kora című kiállításról in: Élet és Irodalom 2004. május 7., 28.

Időoltár. Kopócsy Judit és Krajcsovics Éva kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. május 14., 26.

Nem csalás, nem ámítás. Giacometti a Szépművészeti Múzeumban in: Élet és Irodalom 2004. május 28., 30.

Jánossy Ferenc. Részletek a könyv-tanulmányból in: Magyar Szemle 2004. Június, 182-189.

A grotreál hősei. in: Élet és Irodalom 2004. június 4., 30.

A látvány formái. 17. századi itáliai rajzok a Szépművészeti Múzeumból in: Élet és Irodalom 2004. június 4., 4.

Mindenki kortársa elutazott. Frank János nekrológ in: Élet és Irodalom 2004. június 18.,12.

Organikus konstrukciók. Ábrahám Rafael kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. június 25., 31.

Festészeti összhangzatok, ütemváltásokkal. Dokumentum-kötet Kontraszty Lászlóról in: Új Művészet 2004./7., 45-46.

Grafizmus. MNG Modernizmusok című kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. július 9., 4.

Meg(fes)tett utak. Cristina Fessler kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. július 30., 26.

Kérem a következőt! A XXII. Miskolci Grafikai Biennále in: Műértő 2004. július-augusztus, 8.

Advocatus Dei. Frank János emlékére in: Új Művészet 2004./8., 46-47.

Semmi sem az, aminek látszik. A kollázs kiállítás kapcsán in: Magyar Szemle 2004. Augusztus, 116-123.

Átutazóban. Vojnich Erzsébet tárlata in: Élet és Irodalom 2004. augusztus 13., 26.

A festő-doyen. Lossonczy Tamás köszöntése in: Élet és Irodalom 2004. augusztus 13., 12.

Váltsunk nézőpontot! Finn-magyar kiállítás Budapesten in: Élet és Irodalom 2004. augusztus 20., 26.

Tárlatvezető. in: Műértő 2004. szeptember, 6.

Falfirka-metaforák. Joan Miró kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. szeptember 3., 26.

Körner Éva (1929-2004) in: Élet és Irodalom 2004. szeptember 10., 12.

Kibernetikus valóság. Néhány gondolat Várady Róbert festményei kapcsán in: Élet és Irodalom 2004. szeptember 24., 4.

Az álom és a valóság. Záborszky Gábor kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. október 15., 26.

Csöndképek. Kádár Katalin munkái elé in: Élet és Irodalom 2004. október 29., 5.

A penész apoteózisa. Kovács Péter kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. november 12., 26.

Otthonos kietlenség. Berhidi Mária tárlata in: Élet és Irodalom 2004. november 26., 30.

Mértanikonok. Haász István kiállítása in: Élet és Irodalom 2004. december 3., 27.

A művészet oszlopai. A Magyar Vízfestők Társasága meghívásos tematikus tárlata Bécsben, in: Élet és Irodalom 2004. december 10., 26.

Noli me tangere. Kárpáti Tamás tárlata in: Élet és Irodalom 2004. december 17., 23.

Jánossy Ferenc, a Magányos lovas in: Szépirodalmi Figyelő 2004/6, 172-174.

Értékmegőrzőben – No 1 in: Szépirodalmi Figyelő 2004/6, 171-172.

2005

A művészet misztériuma. Gedő Ilka tárlata in: Élet és Irodalom 2005. február 18., 26.

A debil lét diszkrét bája. Tavaszi debil II. in: Élet és Irodalom 2005. március 25., 26.

A csönd térképei. Kádár Katalin kiállítása in: Új Művészet 2005/4., 20-21.

Kaotikus rendszer. Borgó képei Szekszárdon in: Műértő 2005/4., 6.

A lélek útvesztőin. Kováts Albert képei in: Élet és Irodalom 2005. április 8., 4.

Csöndfény. Krajcsovics Éva kiállítása in: Élet és Irodalom 2005. április 22., 26.

Reális képek. És tárlat in: Élet és Irodalom 2005. május 20., 26.

A semmi ágán. 100 kortárs grafikus művei (bevezető) in: C – József Attila: Töredékek, Arcus Kiadó, Vác, 2005.

A művészet átprogramozása. Kass Eszter grafikái in: Élet és Irodalom 2005. június 10., 6.

Posztumusz jelenlét. Hajas Tibor retrospektív kiállítás in: Élet és Irodalom 2005. július 15., 32.

Nomen est omnis? A Mestermű igézete című kiállítás Nürnbergben in: Élet és Irodalom 2005. július 29., 26.

Contemplatio activa – Tevékeny szemlélődés. Baksai József kiállítása in: Új Művészet 2005./8., 15-17.

Vak ember visszanéz. drMáriás munkáiról in: Élet és Irodalom 2005. augusztus 5., 4.

A nyolcadik napon. Magdalena Abakanowicz tárlata in: Élet és Irodalom 2005. augusztus 12., 26.

(H)@rcosok klubja. 6. ARC Óriásplakát kiállítás in: Élet és Irodalom 2005. augusztus 19., 26.

A tájról, és ami mögötte van. Hermann Zoltán munkái in: Élet és Irodalom 2005. szeptember 16., 8.

A végtelen határai. Jackson Pollock kiállítás Velencében in: Élet és Irodalom 2005. szeptember 30., 26.

Groteszk levelek Istennek. Szikszai Károly tárlata in: Új Művészet 2005/10., 18-19.

Kor(szerű)rajzok. Bács Emese kiállítása in: Élet és Irodalom 2005. október 28., 26.

Tükröm, tükröm…Pál Csaba Hármas tükör című kiállítása in: Új Művészet 2005/11., 34-35.

Folyamatos jelen. A Galéria Lénia kiállítása in: Élet és Irodalom 2005. november 25., 26.

Fénnyel festve. Nádler István tárlata in: Élet és Irodalom 2005. december 21., 23.

2006

Magányos ügyek in: Élet és Irodalom 2006. január 13., 29.

A gyűjtő (ön)arcképe in: Élet és Irodalom 2006. január 27., 29.

Egy mutatványos feljegyzései Arnulf Rainer: Előszó önmagamhoz / Selbstbevorwortung in: Új Művészet 2006/2., 43-44.

Spanyol e(c)setek in: Élet és Irodalom 2006. február 10., 29.

Egyszemélyes metropolisz. Szurcsik József kiállítása in: Élet és Irodalom 2006. február 17., 29.

Apokalipszis, most? Baksai József grafikáiról in: Élet és Irodalom 2006. március 10., 5

Profán fohász Lovas Ilona kiállítása in : Élet és Irodalom 2006. március 17., 29.

Sokszorosan egyedi. Válogatás a Galéria IX. anyagából in: Élet és Irodalom 2006. április 14., 9.

Befejezetlen teljesség. Kiss Zoltán tárlata in : Élet és Irodalom 2006. április 21., 29.

Csöndcsobogás, Kádár Katalin munkáiról in : Élet és Irodalom 2006. április 28., 4.

Csöndtükrök. Kádár Katalin kiállítása in: MAK 2006. április, 20.

Belső tájakon Nádor Tibor kiállítása in: Új Művészet 2006/5., 40-41.

Képzőművészeti morfológia. A Morph csoport kiállítása in: Új Művészet 2006/7., 27-29.

Casanova otthona. Ujházi Péter kiállításai Budapesten in: Új Művészet 2006/8., 36-39.

Rembrandt kérdezett? in : Élet és Irodalom 2006. augusztus 11., 29.

Pixelvilág in : Élet és Irodalom 2006. augusztus 18., 29.

Fosszilis nyom(at)ok. Kovács Péter litográfiái in: Élet és Irodalom 2006. november 25., 29.

2007

Terra-sigilla temporis. Bátai Sándor kiállítása in: Új Művészet 2007/1., 22-23.

Az emlékezés útján. Az 1956-os forradalom 50-ik évfordulóján rendezett országos tárlat in: Új Művészet 2007/2., 52-53.

Lélekszigetek. Kádár Katalin legújabb sorozata in: Élet és Irodalom 2007. február 9., 3.

Családi ünnep. Kádár György, Túry Mária és Kádár Katalin közös kiállítása in: Új Művészet 2007/3. 39-41.

Szemtől szemben. Sárkány Győző Maszk-sorozatáról in: Art Limes 2006/4-2007/1. 124-133.

A hét mester. A Mesterek II. kiállítás in: Új Művészet 2007/4. 36-37.

Az idő szövedéke. Krajcsovics Éva kiállítása in: Élet és Irodalom 2007. május 18., 29.

Vanitatum Vanitas. Baksai József tárlata in: Élet és Irodalom 2007. május 25., 29.

(T)rendületlenül, avagy van művészet a trendeken túl. Gondolatok Bordács Andrea: Hova tűnt egy nemzedék? című írása kapcsán in: Új Művészet 2007/7., 50-51.

Tér-idő zárványok. Vizsolyi János tárlata in: Élet és Irodalom 2007. július 13., 29.

Dráma és csendes líra. Beszélgetés Németh István műgyűjtővel in: Netlevél (http://www.netlevel.hu/)

Pentimento temporis. Paizs László eddigi életművéről in: Netlevél (http://www.netlevel.hu/)

Nagybányán innen, Szentendrén túl. in: Élet és Irodalom 2007. szeptember 28., 29.

Szelektív művészet. in: Élet és Irodalom 2007. október 19., 29.

Test-tájakon járva. in: Élet és Irodalom 2007. november 16., 29.

Személyes valóság, objektív álom. dr. Nagy Miklós gyűjteménye a Godot Galériában in: Új Művészet 2007/12., 46-48.

Tér – idő mo(nu)mentumok. Dréher János kiállítása in: Élet és Irodalom 2007. december 16., 29.

Ebben az évben (2008) megjelent írásaim:

Szobrok nőnemben? A Szobrásznők – nőszobászok című kiállítás in: Új Művészet 2008/1., 38-39.

Morpheusz álma. A Morph csoport kiállítása in: Élet és Irodalom 2008. január 18., 29.

Jelenkori tradíció. A KOR/társ című kiállítás in: Netlevél (http://www.netlevel.hu/)

Most egyelőre ennyi.
Nemsokára konkrét szövegekkel jelentkezem.