La Biennale Venezia

1. kép: Egyiptomi pavilon

Június 7-én, a nagyközönség számára is megnyílt a kortárs művészet egyik legjelentősebb nemzetközi seregszemléje, az 53. Velencei Biennále. Az idei esemény hívószava, koncepciójának címe: Making Worlds
Immár ötödik alkalommal, én is részt vettem a sajtó napokon, június 4-5-6-án. Most egy rövid kis beharangozót írok a Biennáléról, aztán majd később egy hosszabb összefoglalót is.
A Biennále két fő helyszíne a Giardini, ahol a nemzetek pavilonjai (köztük a magyar is) találhatók, illetve az Arsenale egykori kikötőcsarnokai, ahol elsősorban a kísérleti művészet és a fiatalabb generáció mutatkozik be.


2. kép: Raquel Bessio installációjával az Uruguay-i pavilon bejártánál

Természetesen ilyenkor az egész város a biennáléról szól, így más alternatív kiállítóhelyeken is találhatók a rendezvényhez kapcsolódó események, kiállítások. A legkülönbözőbb exkluzív épületektől kezdve, például a nyilvánosság előtt egyébként zárva lévő egyes palotákban, vagy akár templomokban, illetve a leghétköznapibb helyeken: hajózási épületekben, köztereken, valamint a Velence környéki szigeteken (pl. Giudecca, Lido, Murano) is akad Biennáléhoz kapcsolódó program, tárlat, kortárs művészeti bemutató.
A magyar pavilonban Forgács Péter Col Tempo - A W. projekt című alkotása látható (Kurátor: Rényi András), ez az installáció képviseli hazánkat a nemzetközi bemutatón. Bevallom, hosszú idő óta először tetszett a magyar pavilon. Mind a koncepció, mind a kivitelezés elismerésre, figyelemre méltó.


3. kép: Forgács Péter művének részlete a Magyar pavilonban

A Velencei Biennále november 22-ig tart nyitva.
A biennáléhoz kapcsolódó események közül részt vettem Peter Greneway Paolo Veronese Kánai mennyegző (1462-63) című festményére készített projektjének sajtóbemutatóján a San Giorgio templomban.


4. kép: Peter Greenaway projektje

Ezen kívül ismét láthattam (akárcsak két éve) Jan Fabre installációs kiállítását, ezúttal egy új anyaggal az Arsenale Nuovon.


5. kép: Jan Fabre installációjának részlete

A Biennále és Velence után egy kis toszkán körutat tettem. Igazi művészeti időutazás volt ez, hiszen Velencében a kortárs művészettel indult, majd Padovában a Scrovegni kápolnában Giotto (1266-1337) csodálatos freskóciklusa következett, Ravennában a lenyűgöző VI. századi bizánci mozaikokkal folytatódott. Majd - 11 év után - újra láthattam a két reneszánsz gyöngyszemet: Firenzét és Sienát, illetve Firenzében a román kori szépséget a San Miniato al Montét. Új élmény volt számomra az érintetlenül fennmaradt középkori városka, San Gimignano, illetve ismét ellátogattam Arezzoba, ahol végre láthattam Piero della Francesca (1410/20 k. - 1492) Szent Kereszt legendáját ábrázoló freskóit a San Francesco templomban, (ezt 11 éve nem sikerült, mert épp akkor restaurálták), illetve újra megnézhettem (sajnos megint csak kívülről) a románkori Santa Maria Pieve bazilikát. Zárásképpen az itáliai romanika másik gyöngyszemét a Pisai dómot, keresztelőkápolnát és természetesen a harangtornyot (amely ferde toronyként ismeretes) láttam. Néhány képet ide is felteszek, de ezek nem adnak vissza szinte semmit a valódi látványból, sajnos.