jadeArt

2011. június 2., csütörtök

Giardini

A mai napot a Giardiniben töltöttem, ahol a nemzeti pavilonokat és a központi épületben a főkurátor (Bice Curiger) által összeállított nemzetközi kiállítást lehet látni. Minden alkalommal van a Biennálénak egy hívószava, tematikája, idén az ILLUMInations (Megvilágítás) címet kapta. A cím szójáték is egyben a világosság és a nemzetek szavak összekapcsolását eredményezi. Ennek a koncepciónak a jegyében kell(ene) a nemzeti kiállításoknak is létrejönni - illetve erről szól a központi kiállítás is.

A főépületben megrendezett tárlat egyik különlegessége, hogy Tintoretto 3 vászna fogadja a belépőt, azaz a kortárs művészet ezen jelentős eseményébe immár nem csak idézetszerűen, de valós művekkel is bekerült egy régi mester. Tintoretto itt látható festményeit (Utolsó vacsora, Az állatok teremtése, Szent Márk testének elrablása) egyébként a velencei Akadémia Képtárában őrzik.
A Biennále szervezői hangsúlyt fektetnek arra és örömmel veszik, hogy Velence jellegzetes motívumai valamilyen módon megjelenjenek a kiállítások területén.

Idén a főpavilonban a Velencében gyakori galambok mindenhol ott ülnek, a bejárat felett a tető szélén, az épületben a korlátokon, gerendákon - jelképesen magasról tesznek a művészetre... na persze nem élő madarakról van szó, azok nem üldögélnének mozdulatlanul -és valóban be is piszkítanának mindent.
Ebben a kiállítási egységben Pipilotti Rist videóinstallációi tetszettek a legjobban.

A nemzeti pavilonok kiállításai közül hármat nem sikerült megnéznem a 28-ból, a britekét, az amerikait és az osztrákot. Mindhárom épület előtt kígyózó sorok álltak - ugyanez volt a német, a japán, a lengyel és az izraeli pavilon előtt is - de ezekbe végül sikerült bejutnom.

Közülük a német templombelsőt imitáló installáció tetszett, de a legnagyobb élmény a japán pavilon animációs vetítése volt.

A venezuelai művészeket sikerült lefotóznom alkotásaikkal,

közülük nagyon szép volt a papírhajtogatásos installáció, Yoshi munkája.

A svájci pavilon a hulladékaink, fel nem használható és el nem bomló szemetünk - mint a mobiltelefonok, műanyagjátékok, és -palackok stb. újrahasznosításáról szólt.

Az észak-koreai művész két remek műegyüttese pedig mind gondolatilag, mind kivitelezésében igen kiemelkedő.

A virágmintás katonai terepruhák, illetve a tükrökben megjelenő vetített installációk, amelyekben épp a tükör hangeffektekkel kísérve eltörik, nagyon hatásos és jól kivitelezett munkák.

A magyar pavilon messze a legszebb építmény az összes nemzeti kiállítóhely között -

ez a benne megjelenő művekről általában sajnos nem mondható el - így idén sem. Német Hajnal operafilmje és összetört autóinstallációja nekem valahogy nem állt össze egységes és meggyőző művé.


Egyik nagy kedvencemet, Fabrizio Plessit jó volt viszontlátni (mármint a műveit) a Velencei pavilonban.

Ezek most csak első benyomások, szösszenetek - majd írok bővebben, később. Tervezem még ezt a bejegyzést is bővíteni, illetve egy nagyon izgalmas téma biztosan lesz, amiről írni szeretnék, mégpedig a tükör alkalmazása az 54. Velencei Biennálén.
Hamarosan újra jelentkezem - holnap a külső helyszínek kiállításai közül keresek fel néhányat.
Arrivederci:)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal