cenzúra?

Azt hiszem, kezdek ráérezni arra, hogy mi is a blog lényege.
Például az, hogy olyan dolgokat is közzé tehetek nyilvános fórumon, amit esetleg (nem tudni milyen oknál fogva:) nem közöltek valamely nyomtatott sajtóorgánumban.

Az alábbi körkérdést az Új Művészet című folyóirat szerkesztősége küldte el nekem januárban, hogy írjam meg (mert kíváncsiak az én véleményemre is), hogy melyik kiállításokat tartottam a 2007-es éveben a legjobbaknak, és melyeket a legrosszabbaknak.
Én ezt el is küldtem, megírtam a véleményem (mert gondoltam tényleg érdekli őket).
Aztán a 2008. februári Új Művészetben megjelentek a körkérdésre adott válaszok - de a sajátomat nem találtam köztük...
Vajon miért nem közölték?
Cenzúrázzák a válaszokat? Ami nekik nem tetszik, azt kihagyják?
/Talán nem véletlen, de az egyik kiállítást, amit megkritizáltam (Sensaria) az Új Művészet egyik szerkesztője rendezte./
Na, mindegy. Bár kérték a véleményemet, mégsem közölték.
Hát én itt és most mégis közre adom.

A legjobbak és a legrosszabbak

- A 2007-es év kiállításai közül, melyiket (melyeket) tartja a legfontosabb(ak)nak, és miért?

Több jó kiállítás is volt 2007-ben – szerencsére, aki akart, találhatott magának csemegéket. Igaz, sokszor hosszabb utánajárást igényelt ezek megtalálása, mivel az igazán érdekes és jó kiállítások általában nem a legpreferáltabb kiállítóhelyeken kerültek bemutatásra. A helyszűke miatt csak három figyelemreméltó momentumot emelek ki:

1. Szentendrén, a MűvészetMalomban a Magyarországi művésztelepek című kiállítás elsősorban szakmai szempontból tetszett, hiszen a hazai történeti művésztelepeket eddig még egyetlen átfogó tárlat sem kísérelte meg bemutatni. De ennek a tárlatnak az is érdeme volt, hogy a művésztelepeken megfordult, kevésbé közismert alkotók is szerepeltek, valamint az egyes telepek emblematikus művészei nem az albumok reprodukcióin unalomig ismételt, illetve a múzeumok falairól megismert alkotásaikkal voltak jelen.

2. A budai Fonó egykori gyárépületében több fiatalabb művész alakított ki magának műtermet. Artus Galéria néven működik az itteni kiállítóhely, ahol évente néhány kiállításon be is mutatkoznak az itt dolgozó alkotók. 2007-ben három tárlatot említenék meg ezek közül: Nádor Tibor, Nagy Géza és Fischer Balázs festők bemutatóit. Ezek, mondhatni, tematikailag összefüggnek, hiszen mindhárom kiállító az ún. „indusztriális plein air” műfajában alkot, képeik többségén az ipari komplexum belsőterei jelennek meg.

3. A hely és a művek összhangja szempontjából az egyik legsikeresebb kiállításnak tartom 2007-ben Krajcsovics Éva Olof Palme Házban rendezett tárlatát. Krajcsovics fénnyel átitatott képeinek áttetsző légiessége, transzcendens tartalmai az épület világos tereiben érvényesültek igazán.

- A 2007-es év kiállításai közül, melyik esemény okozott az Ön számára csalódást, és miért?

Erre sokkal egyértelműbben és könnyebben tudok válaszolni, mint az előző kérdésre. Szerintem, mindenképpen a Sensaria-kiállítás volt az év legelhibázottabb nagyszabású tárlata: az alapkoncepciótól kezdve a bemutatott, kevéssé kvalitásos kortárs műveken át, a velük „párhuzamba” állított korábbi műalkotások indokolatlan és sokszor esetleges társításáig. A legnagyobb csalódást azonban az okozza ebben a történetben, hogy az ország egyik legjelentősebb múzeuma (Magyar Nemzeti Galéria), „főműsoridőben”, azaz a Tavaszi Fesztivál idején, annak nyitóeseményeként helyet adott ennek a tárlatnak.

Számomra csalódás volt még a Velencei Biennále Magyar pavilonjának kiállítása (Andreas Fogarasi), ezen a véleményemen annak külföldi szakmai sikere sem változtat.

Ezeken kívül a Szépművészeti Múzeum konzervkiállításai is egyre inkább a csalódások közé tartoznak, amelyek már korábban is elvesztették szakmai értékeiket, de már-már a közönség érdeklődésre is alig tarthatnak számot.

- Van-e olyan művész, vagy esetleg csak mű, akit/amit az év felfedezésének tart?

Nem konkrétan 2007-hez köthető, de a fiatalabb nemzedékből Várhelyi Tímea festő képeit mindenképpen fontosnak tartom a szélesebb szakma számára váró felfedezések között megemlíteni.